... kérem szépen, és joggal, attól tartok. Persze Paks2 ügyében.

Nézzük meg csak az alábbi nyilatkozatcsokrot:

Süli János, a Paksi Atomerőmű (PA) Zrt. vezérigazgatója elmondta az MTI-nek, hogy várhatóan január első napjaiban elfogadják a finanszírozási modellt. (2009. december 28.)

Mártha Imre: A finanszírozásról szóló döntés jócskán ki fog tolódni a következő 1.5-2 évre. (2010. február 01.)

Elkészült a paksi atomerőmű bővítésének finanszírozási modellje, a Magyar Villamos Művek (MVM) Igazgatósága hétfőn dönt róla. (2010. február 14.)

Majd ma reggel:

„Egy csomagban, várhatóan jövő pénteken tárgyalja az MVM Zrt. igazgatósága a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatos teendőket, kérdéseket, beleértve a majdani finanszírozási konstrukciót is” – tájékoztatta lapunkat Tringer Ágoston, az MVM szóvivője.

Szóval joggal, mivel tegnap, úgy látszik, egyedül a VG vette a fáradságot, hogy rákérdezzen, akkor megvolt-e a döntés. A kommunikációs technika, ettől az apró gikszertől eltekintve, működni látszik. Azaz: akármit mondanak, az újságok leírják, nem kérdeznek. Hogy össze-vissza beszélnek? Na és?

(Amúgy ennyit az őszinte tájékoztatásról, meg az atomszakma által vizionált kommunikációs hátrányról...)