Nem mintha orákulumnak tartanám, de egy üde színfoltnak azért jó. Ismét el kell mondanom, mennyire fontos külföldi sajtótermékek olvasgatása, a hazai sajtó provincializmusa néha kétségbeejtő. Itt van részletesen, ángliusul, ide befordítom kb.(!)-re.

- Korábban lelkesedett érte [atomenergiáért], ma már szkeptikus.

- Ha feltesszük, hogy megoldjuk a hulladékkérdést, az erőmővek standardizációját [ez tipikusan amerikai probléma], csökkentve a balesetveszélyt, és a terrorizmus kérdését, még akkor is számos igen bonyolult probléma marad.

- Először is, gazdaság. Az ipar nem tud adni megbízható, költségekre és építési időre vonatkozó becslést. Komoly probléma, hogy nem tudni, mennyi pénzről van szó. Nehéz megbecsülni az igényeket. A körülmények miatt nem igazán akarja senki sem betenni a pénzét egy olyan történetbe, ahol 12-15 év múlva lesz erőműved, bizonytalan áron. A kisebb befektetések nagyobb rugalmasságot adnak. Az UASban 36 éve nem rendeltek reaktort.

- A klímaváltozás miatt most nagyobb az érdeklődés, fognak új erőművek épülni, és néhány kieső helyére is fognak építeni, de nem ez lesz az elsőszámú opció.

- Amit az USA és Anglia csinálni fog ezen a téren, az példa lesz az egész világnak. A Fehér Házban eltöltött nyolc év alatt azt látta, hogy a proliferációs problémák mindig reaktorprogramokhoz kötődtek. Évekig azt hangiztatták, hogy ezek teljesen különböző technológiák. Igen, de ha egy diktátornak van pár tudósa, akik képesek reaktort építeni, akkor bármikor rákényszerítheti őket, hogy nukleáris fegyver projekten dolgozzanak, ld. Észak-Korea és Irán, Líbia*. Ezért nem fog megtörténni, hogy Csád, Burma, Szudán reaktorokat építsen.

* Én idevenném még Dél-Koreát, Brazíliát, Indiát, Pakisztánt, Izraelt, Dél-Afrikát.