Most, hogy (egyelőre) véget ért a nagy meleg, kicsit morfondírozhatunk a klímaberendezésekről, amelyek áldásos hatását sokan élvezhették az elmúlt napokban (a kasszához később kell majd járulni). Az alábbiakban klímaszerelő ismerősömtől származó információkat igyekszem egész magyar mondatokba önteni.

Hogy beépíttetünk-e légkondicionálót a lakásunkba vagy sem, szimpla fogyasztói döntés, egyelőre legalábbis senkinek sincs joga beleszólni. Csakhogy, természetesen hogy ezt is lehetne jobban csinálni, és akkor kevesebb lenne a panaszkodás, hogy mennyi energiát zabálnak a klímák, hogy ez mennyibe kerül a fogyasztóknak, meg hogy honnan lesz áram stb.

Szokás szerint hiányzik a fogyasztói tudatosság. Amikor házat építünk, többnyire elfelejtkezünk arról, hogy mi legyen, ha nagy meleg lesz. Márpedig ha előre eldöntjük, hogy akarok/nem akarok klímát, akkor ezt érvényesíteni lehetne a tervezés során az épület tájolásában, külső/belső kialakításában, szigetelésében stb. (Az irodaházak építésénél ezek a szempontok mintha nem is léteznének…) Ha nem építünk, hanem vásárolunk, ezeket a szempontokat ugyanúgy figyelembe kéne venni.

Ehelyett mi van? „Hú de meleg van, szereljünk be klímát!” De gyorsan! Persze, ennek minden következményével. Mert lehet klímázni, de akkor csináljuk ésszel. Jó példa, amikor a klímaszerelő visszakérdez: „Mégis, mennyibe került a ház fűtésrendszere? 1,5-2 millió? Akkor miért tetszik gondolni, hogy a 100 ezres klíma elég lesz?”

Mert bizony, megveszünk bármilyen gagyit. Egyrészt azért, mert olcsójánosok vagyunk (egyes áruházak nem is forgalmaznak drágább típusokat). Másrészt azért, mert akkor vesszük a klímát, amikor nagy meleg van, nem ám előre eltervezve, mérlegelve, mondjuk februárban, amikor választék is van, idő is van mindent végiggondolni, hanem hirtelen. Az idő rövidsége, meg a dömpingigények természetesen választási lehetőségeinket is szűkítik. Klímákból is csak x darab jön be az országba, ha elfogy, akkor vagy várok pár hónapot, vagy megveszem a maradékot…

És megvesszük. Csakhogy. Olcsó húsnak bizony híg a leve. Egy gagyi kínai berendezés két és fél szerelést jelent a szerelőknek. Egyszer, amikor beszerelik, félszer, amikor leszerelik, és még egyszer, amikor beszerelik az újat… És ezeknek bizony, hogy-hogy nem, a fogyasztása is nagyobb. A berendezések jó részéről ugyanis senki sem tudja, hogy vajon mennyi az annyi. Hogy tényleg „A” kategóriás-e. Hogy a bevizsgálás vajon ténylegesen megtörtént-e, vagy az történt, hogy a vizsgálatokon is csak-csak „átment” valahogy a termék. Tehát csak óvatosan, tájékozódva!  Nem biztos, hogy a márkás név valóban minőséget takar, azaz valóban hatékonyan, relatíve kevés energiával és relatíve olcsó üzemeléssel, hosszú ideig fog működni a légkondink. Német cég terméke is tartalmazhat kínai belsőt pl.

Végül egy példa a „tudatos” magyar vásárlóról. Nem konkrétan energiás a példa, de jellemző. Beszerelik a panelba az olcsó gagyit. Másnap hívja a szerelőt, hogy panaszkodott a szomszéd, mert nem tudott aludni, olyan zajos a klíma. Szerelő mondja, persze, hangos, mit várt ezért az árért? Mire a válasz: „De hát ezt a boltban nekem nem mondták!”

Miért, kérdezted? Tessék már odafigyelni.