... akkor állj az élére, ugye, tartja a mondás. Hát most erre van példa az MVM-nél, csak épp fordított előjellel. Múlt heti a sztori, de csak mostanra tértem magamhoz.

Az MVM szélerőműparkot vásárolt. Gondolhatnánk, mennyire modern, mennyire progresszív (helyesírni ugyan nem teljesen tud a kommunikációs osztály, nade az egybeírás-különírás helyenként tényleg annyira bonyolult...).

Azért csak dörgöljük ki a könnycseppet a szemünk sarkából, hogy tisztábban láthassunk. Az MVM, ugye, atomerőművet akar építeni. Mi szüksége van akkor szélerőművekre? A már évek óta hangoztatott "a jövő az atom és a megújulók együtt" természetesen baromság, hogy jönne össze két olyam, meglehetően rugalmatlan energiatermelő módszer, mint az atom meg a szél (v. nap)? Sehogy, persze. Nem is ez a célja az MVMnek. "Véletlenül" épp a felvásárlással egyidőben vállalta a szélerőműpark, hogy szükség esetén csökkenti a termelését.*

A legszebb az egészben, ahogy a sajtóban az érintettek úgy viselkednek, mintha független body lennének:

Tari Gábor, a rendszerirányító MAVIR vezérigazgatója szerdán egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy a [...] Hungarowind Kft.-vel sikerült szerződést kötni, amelyben az energiatermelő rendszerszintű szolgáltatásként vállalta, hogy visszaterheli a teljesítményt, amennyiben ezt az energiarendszer biztonsága szükségessé teszi.

Sikerült, mi? Valahogy kimaradt, hogy a MAVIR és immár a Hungarowind is az MVM tulajdona. Hogy mindenki tudja, mihez tartsa magát, az MVM vezig-ja hozzáteszi:

a szélenergia-termelés bővülésével jogszabály-módosítás is szükségessé válhat.

Mert ugye, az összes szélparkot azért felesleges lenne felvásárolni, minek is, ha már megmutattuk az utat a többieknek, a jogszabály-módosítás intézése pedig csak egy telefon kérdése -t talán, helyzetük belátásával és némi önkritika gyakorlásával már maguk fogják kezdeményezni.

Ami csak az eddig kiadott szélkvótákra áll - az ünnepelt, új kvótaaukció résztvevőire már más feltételek vonatkoznak: engedniük kell a visszaszabályozást. Ha szükséges. Hogy ez mit jelent, azt kritériumok híján nem tudni, ahogy azt sem, hogy kapnak-e érte cserébe bármit.

És hogy hogyan születnek az ilyen döntések? Hát az nem igazán világos:

Jó példa e homályos lobbizásra a nemrég meghirdetett új szél­erő­mű­tender is. A jogszabályi 1.0-ás verzióját az összes iparági szereplő véleményét figyelembe véve küldte meg tavaly szeptemberben a MEH a minisztériumnak. A szöveg átalakulásáról azonban a MEH-be egyre kevesebb információ jutott vissza. Így a kihirdetett jogszabályba - a hivatalnokok számára nem is olyan meglepő módon - több olyan szövegrész is bekerült, amelyeknek a forrását sem tudják megnevezni a szakemberek.

Vagy csak nem akarják.

* Az egész értelmet nyer, ha figyelembe vesszük, hogy a szélerőművek eddigi, 330 MW-os adminisztratív korlátozása a paksi atomerőművet védte. A - nem kis részt persze érdemtelenül, lobbizással kijárva - kötelező átvétel alá eső kogenerációs és szenes(!) erőművek termelése miatt így is folyamatosan vissza kell terhelni Paksot, a szélnek ide már nem jut hely. Egy új, böhöm atomerőművet meg végképp lehetetlen lenne beleszuszakolni a csöppnyi rendszerbe. A kis szeleseknek így már morzsák se maradnak. Ha nem termelhetnek, és nem kapnak érte kártérítést, akkor minek építenének, főleg, hogy így hitelhez sem fognak jutni; ha meg kapnak, akkor meg azért fogjuk fizetni őket, mert nem termelnek. Az eredmény: a megújuló, papíron legalábbis, drágább lesz, így el lehet adni az atomot, mert majd az fogja ellensúlyozni a "drága" megújulókat...