Újabb szösszenet, mit szösszenet, egy egész eposz az OMV-MOL ügyben.
Még jó, hogy amikor a fő csatározások voltak, még nem üzemeltünk, mert egyrészt a jóisten sem mentett volna meg minket attól, hogy hülyeségeket irkáljunk, másrészt így most kényelemesen hátradőlve válogathatunk az elemzések közül :-)

Varró László azt elemezgeti az írásában, hogy annak ellenére, hogy ő alapvetően piacpárti közgazdász, miért is gondolja azt, hogy a jelen helyzetben szükséges a magyar állam beavatkozása.

Nyomatékosítanám, hogy VL a MOL vezető közgazdásza, tessék ebben a fényben olvasgatni az írást. A nyomtatott Népszabiban ugyan ott van egy minimálbetűs hivatkozás a szöveg alatt, a NOLon ez hiányzik, csak annyi van, hogy a szerző közgazdász. Úgy hiszem, a szerzőnek nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárnia ez ügyben, különös tekintettel egyrészt az írás tartalmára, másrészt meg éppen arra, hogy a MOL menedzsmentjéből eleddig Varró az első, akinek sikerül a nyilvánosság elé állni az OMV-üggyel kapcsolatban (legalábbis, ha jól figyeltem az eseményeket). Szóval legközelebb a cikk elejére kéne írni az ilyesmit, és nem engedni, hogy a szerkesztő kivegye.

A népszabis szöveg is milyen: „A szerző a MOL vezető közgazdásza, de az elemzés szakmai meggyőződését és nem a társaság hivatalos álláspontját tükrözi.” Haha. Hogy mi a MOL álláspontja a boncolgatott kérdésekben, azt ugye nemigen ismerhetjük, az ügyben csak két, meglehetősen szűkszavú nyilatkozatot tettek közzé. Továbbá nem gondolom, hogy VL a saját szakállára cselekedett.

Csak egy példa, miért is vannak aggályaim. VL szerint az OMV azért akarja a MOL-t, hogy javítson saját, a MOLéhoz képest nem túl fényes eredményein, plusz piacszerzés, plusz verseny nélküli piac. A hatékonyságban meglévő különbség okait nem nagyon elemzi, be kell érnünk azzal, hogy az OMV egy állami tulajdonban lévő, kényelmes mamutvállalat, az MOL ezzel szemben csupa remek szakemberből áll.

Namost, az OMV tulajdonosi struktúrája ennél összetettebb. Bár tény, hogy 31,5% az osztrák állam kezében van, azért az a sommás megállítás, hogy az OMV egy állami vállalat, azért nem áll meg. Innen kezdve mit gondoljunk az OMV-t illető többi megállapításról. Ne felejtsük, hogy VL az általa is ellenségesnek (Tényleg, ez vajon mit jelent? Azért ellenséges, mert minket vásárolnak fel, vagy azért, mert nem szeretjük, ha a nagyobbik hal megeszi a kishalat? Nade nem ez a kapitalizmus?) minősített felvásárlásban érintett cégnél dolgozik, és így minősíti az OMV-t!

A hatékonyság/termelékenység okairól pedig megkérdeznék egyes MOL munkavállalókat, ők hogyan látják ezt a dolgot. Arról is meg szeretném tudni VL véleményét, hogy mikorra teszi a hatékonyság kialakulásának kezdetét, mivel egyértelműen ahhoz a tényhez köti, hogy a MOL nem állami vállalat. Ellenben nem volt olyan rég, amikor a MOLban még lényegi rész volt állami tulajdon (2003-ban 25%).

Apropó, állami részesedés. Amikor az OMV, mint állami (tudjuk, csak részben az) vállalat vásárol bele a MOLba, az nem jó, ellenben amikor a MOL vásárolt be a környéken (pl. Slovnaft), még hasonló százalékban állami vállalatként, akkor az OK volt?

Az is érdekes, ami hiányzik a cikkből: a MOL gázüzletágát eladni VL szerint meddig volt jó ötlet eladni? Amíg az E-On-é, addig OK, mert az nem állami vállalat de amint a Gazpromé lesz, akkor ki fog derülni, hogy mégsem volt jó ötlet? És vajon mi a helyzet a villamosenergia-szektorban az EdF-fel és az RWE-vel? És akkor most egyáltalán szabad-e eladni stratégiai ágazatokat, vagy nem?

Mindazonáltal, érdemes olvasgatni a cikket, mert gondolkodásra késztető írás. És jó érzés leírva látni, hogy „A "mi iparágunk speciális" kezdetű mondatok leggyakrabban versenykorlátozásra és állami támogatás lenyúlására irányuló törekvést takarnak.”